Az önismereti terápia, mint gyógymód összetett fogalom.
Lelki-személyiségbeli-, magatartásbeli zavarok kezelésében, illetve gyógyításában alkalmazott terápiák összességét jelenti. A verbális és nonverbális kommunikáció segítségével végzett különböző terápiás eljárások gyűjtőfogalma, melynek története egyidős az emberiséggel.
Kezdeti leírásait az ősidőkben meglévő sámán, nálunk táltos hagyományokban, később a vallási szertartásokban, szerzetesi tevékenységekben találhatjuk meg.
Nyugati szemléletű kibontakozását a XVIII. századra tehetjük, mikor a módosult tudatállapotokkal elkezdett foglalkozni a nyugati tudományos világ. Később ebből bontakozott ki a Freud, Jung és tanítványai által fémjelzett és továbbgondolt pszichoanalízis.
Napjainkra az önálló önismereti terápiák száma több százas nagyságrendű.
Minden esetben igyekszik az egyén belső történéseit felszínre hozni és azokkal intenzíven foglalkozni. Maga a terápia, ülések sorozatából áll. Egy-egy alkalom, egyéntől függően 45-től 90 percig is tarthat. Az ülések gyakorisága és száma széles skálán mozog, a heti több alkalomtól kezdve, a két-háromhavonta történő találkozásokig. Ismertek rövid és hosszabb, éveken át tartó folyamatok is.
A köznyelvben a lélek-gyógyászat kifejezés is használatos, mely lélektani módszerekkel, technikákkal dolgozik. Napjainkban számtalan iskola, irányzat található. Ezeknek szerepük van mind a képességek fejlesztésében, azok kreatív kibontakoztatásában, a kommunikációs csatornák jobb alkalmazásában stb.
A sokszínűséggel párhuzamosan az alapelvek, célkitűzések, módszerek tekintetében egyre inkább az integrálódás, összeolvadási folyamatok is megfigyelhetők.
Az integratív terápiák célja az emberközelibb, célravezetőbb alkalmazásokkal gyorsabban elérni a pszichés egészséget.
Módszer-specifikus terápia, mely több hatékony módszert magába integrálva, folyamatosan fejlődve alakul. Eszközei sokrétűek. A terápia során igyekszik az adott pillanatban legalkalmasabb módszert használni.
Módozatai között megtalálhatóak a módosult tudatállapotok, regressziók, viselkedésterápiák, Ericksoni-terápiák, NLP, KIP (Katatim imaginatív projekció) és még sok más, nyugaton kevésbé ismert eljárás.
Csoport terápiák: több eljárást integrálnak magukba. Ide tartoznak a csoportos foglalkozás keretében végzett pl. önismereti csoportok, magatartásterápiák, relaxációs, koncentrációs módszerek.
Pl. az általam is alkalmazott pszichodráma olyan terápiás, önismereti módszer, mely az érzelmekkel dúsított cselekvésen, annak átélésén és tudatosításán alapul.
Eredetileg Jacobs L. Moreno által kidolgozott cselekvésközpontú, feltáró jellegű technika. Mérei Ferenc által honosodott meg hazánkban. A Moreno-i elvek alkalmazása során a vezetők az aktívan cselekvő, spontán önkifejezés felszabadítására törekszenek.
Az egyénekből összetevődött csoporton van a figyelem. A csoportdinamikák változásai megmutatják a csoportot alkotó egyének érintettségét és bevonódását.
Alapgondolata, hogy az emberi kreativitás, az ebből fakadó spontaneitás, a cselekvésbe ágyazódva jut kifejeződésre. A cselekvési helyzetet képes az egyén tudatosítani, értelmezni, beépíteni. A jövőben ennek megfelelően, a tanult minták alapján, változtathat az életén.
Kognitív és érzelmi szinten tudatosít, testi-lelki-fizikai szintű átéléssel. Így lehetővé teszi a preverbális és verbális szintekkel való terápiás munkát.
A pszichodráma a külső és belső történésekkel és ezeknek a társas közeggel való kölcsönhatásában vizsgálja az embert.
Sajátos törvényszerűségeket alkalmaz, a szociális atomtól, a szerepelméletekig, a közösségek rejtett hálózatáig és a Moreno-i értelemben használt transzcendensig.
Ez a megközelítés a bennünk és körülöttünk zajló folyamatok megértéséhez, kezeléséhez ad eszközöket, így akár az egyéni kóros elváltozásokat és a társas helyzetek kezelését is hatékonyabban tudjuk megfigyelni, és szükség szerint képesek vagyunk azokon változtatni.